The state and financing of research in book

and library history. Research in library history

at Szeged, 1980-1995 MONOK István As is a
world trend, a shift of humanities in the
direction of theory can be observed in
Hungary, too. Historical aspects are banned
from academic training and research while
there has never been a period in the history of
science in which the sources of cultural
 history were studied systematically. The
history of books and libraries was in an
especially unfavourable situation, since there
were no research and academic institutions
specialising in this discipline. In Szeged
systematic investigations were started into the
reading culture of Hungary in the early period
of modern times 15 years ago. This research
project is also suffering from the general
difficulties arising in this discipline. However,
the author of the present article gives an
account of research organisation techniques
by means of which the investigations,
introduced as case studies, could be carried
on until the present day successfully.
According to the author, the fundamental
tactical issue of ensuring the success of
research in the field of library history is that it
has to be accepted as an auxiliary discipline
to those ones that have research and
academic infrastructure. Thus the reading
history research in Szeged exists under the
umbrella of studies and education i.n library
history. Library history investigations in the
broadest sense are carried on in unity with
investigations into the history of culture.
Studies in the various aspects of library
 history (bibliography, the history of printing,
library history, possessor research, etc.) have
to be harmonised, and the results of these
investigations should be published as a part of
library work, and as an important element of
local studies. Since Hungary means the
Carpathian basin at the beginning of modern
times, cooperation with Rumanian, Slovak,
Croatian and Austrian researchers is
 important, and so is their joint involvement in
European research projects, (pp. 23-29)
Proposal for the transformation of the
Hungarian library system, and the
rationalising of costs ZSIDAI József According
to the author, the Hungarian library system
requires transformation. Reasons: 1) the
library structure has been stagnating for 40
years, 2) libraries are unable to work
effectively due to difficulties in financing. The
situation could be improved by rational
economising, thrift, better utilisation of
resources, and redistribution. One thousand
million forints have to be saved within the
sector, and used for the development of other
fields of librarianship. The closing down of 5
national special libraries (technical,
agricultural, medical, pedagogical and foreign
language and literature libraries) is suggested,
as well as the turning of county libraries into
town libraries. The sums gained by the
reorganisation should be used in the library
system. In his proposal Zsidai gives an
account of the activities of special libraries he
suggests to be ceased, and states that these
functions could be taken over by the
academic libraries of the given fields. Then
 leaders of the libraries involved tell their
opinion of the proposal. All of them find it
problematic that József Zsidai intends to close
the libraries without listening to them, without
a real knowledge of their state, operation and
economic indicators, purely on the basis of
assumptions. He did not take into account
extra costs involved in the closing or
reorganisation of these institutions, neither did
 he deal with the space shortage of university
libraries, etc. It is also doubted that the money
saved this way - shared by various
departments - could be utilised within the
library system, and that it could be invested
right in the development of university and
town libraries. (pp. 30-43) Abroad BERKE
Barnabásné: 23rd international ISBN meeting.
Report on the international application of
 ISBN and its state in Hungary. (pp. 81-85)
ARMSTRONG, J.C. - MEDEWAR, K.:
Investigation into the quality of databases in
general use in the UK. (Sum.: Drótos László)
(pp. 86-95) Applying SGML to publishing
process. (Transl.: Zsadon Béla) (pp. 96-98)
FÜLÖP Géza, M.: “Library to let”. Review (pp.
99-103) Book reviews Community information.
MATTHEW, Howard: Community information.
 A manual for beginners. (Rev.: M. Fülöp
Géza) (pp. 105-106) It has to be started in
childhood. ROGERS, Rock: Teaching
information skills. (Rev.: M. Fülöp Géza) (pp.
107-108) How much is the per capita book
fund in British public libraries? Public libraries
and their book funds. A report from the
National Book Committee (Rev.: Szabó
Eszter) (pp. 108-110) Könyvtári Figyelő 6.
 (42.) 1996/1. 7 From foreign journals
(Abstracts) INHALTSANGABEN Die 110-
jährige Somogyi-Bibliothek seit zehn Jahren
im neuen Gebäude TÓTH Béla Nachdem
1880 die Stadt Szeged vom Hochwasser
getroffen war, hat ihr der Domherr von
Esztergom, Károly Somogyi seine wertvolle
Buchsammlung von 43.000 Bänden
geschenkt. Die Schenkung war keine leichte
Sache: die Stadt Esztergom hat sich beleidigt,
und auch die Szegediner haben das
Geschenk von Somogyi nicht in geeigneter
Weise eingeschätzt. Heute ist es schon klar,
dass er mit seiner Sammlung die kulturelle
Entwicklung der Stadt begründet hat. Diese
Sammlung wurde der Kern der späteren
Komitatsbibliothek, die seitdem auch den
Namen des Geschenkgebers trägt. Der
Beitrag ist ein kurzes, geistreiches Abbild der
Geschichte der Bibliothek, in dem auch die
schweren finanziellen Sorgen von heute
figurieren. (S. 11-14) Die Sammlung von
Károly Somogyi in der Somogyi-Bibliothek von
Szeged NAGY Erzsébet Károly Somogyi, der
Domherr von Esztergom, hat im April 1880
seine Bibliothek der Stadt Szeged angeboten.
Die wertvolle Sammlung hat während
 Jahrzehnte das kulturelle und
wissenschaftliche Leben der Stadt bestimmt.
Die Bibliothekskonzeption des Begründers,
die sowohl die Bildung als auch Wissenschaft
berücksichtigt, ist bis heute vorbildlich. Der
Wert der Sammlung ist in ihrer
enzyklopädischen Gänze, aber es gibt in ihr
auch manche Raritäten. Im vergangenen
Jahrhundert hat sich die Sammlung zu
 740.000 Bänden vergrössert, und hat ihre
originelle Funktion bewahrt. Seit 1984 arbeitet
die Bibliothek in einem neuen Gebäude. Von
ihren Spezialsammlungen ist die Vasváry-
Sammlung mit Zeitungsausschnitten zum
Thema amerikanisches Ungarntum
hervorragend. (S. 15-19) Eine Sammlung von
amerikanischen ungarischen Biographien -
aus Washington nach Szeged KÓRÁSZ Mária
 Die Vasváry-Sammlung der Szegediner
Somogyi-Bibliothek, die sich mit dem
amerikanischen Ungarntum, mit den
amerikanischen ungarischen historischen
Beziehungen beschäftigt, hat 1994 eine
amerikanische Sammlung von ungarischen
Biographien erhalten. Die Materialien (3600
Seiten mit Angaben von 930 amerikanischen
Ungarn) wurden von der Washingtoner
Kongressbibliothek an die Vasváry-Sammlung
im Rahmen ihrer Tauschbeziehungen
geschenkt. Diese Biographiensammlung
gehörte der Hungarian Reference Library
(HRL) (begründet in New York, 1937), die zur
Veröffentlichung eines amerikanischen
ungarischen Lexikons Daten gesammelt hat.
Als aber im Dezember 1941 Ungarn den USA
den Krieg erklärt hat, wurde die HRL
 geschlossen und ihr Vermögen
beschlagnahmt. 1953 wurden die Materialien
der HRL an die Kongressbibliothek
übergeben. Bis 1991 blieb die Sammlung
praktisch unberührt. Dann wurde es
beschlossen, sie auf Mikrofilm aufzunehmen.
Diese Arbeit wurde 1993 fertig, die fünf
Mikrofilmrollen sind von der
Kongressbibliothek zu bestellen. Die
Sammlung wurde danach der Stadt Szeged
übergeben, wo sie den Forschern seit
anderthalb Jahren zur Verfügung steht. (S.
20-22) Die Lage und Finanzierung von
Forschungen zur Buch- und
Bibliotheksgeschichte in Szeged, 1980-1995
MONOK István Der Welttendenz
entsprechend bewegen sich auch in Ungarn
die Humaniora in die Richtung der Theorie.
 Geschichte wird aus der
Hochschulausbildung, Forschung
hinausgedrängt, ohne dass die Quellen der
Kulturgeschichte systematisch erschlossen
worden wären. Die Disziplin Buch- und
Bibliotheksgeschichte ist in einer besonders
schlimmen Lage bezüglich des
Karpatenbeckens, weil sich kein
selbständiges Institutionssystem der
Forschung und Ausbildung entwickeln konnte.
In Szeged wurde vor 15 Jahren mit
organisierter Forschung zur Erhebung der
Bildung im Lesen in Ungarn in der
Frühneuzeit begonnen. Diese
Forschungsrichtung kämpft mit denselben
Sorgen, die dieses spezielle
Wissenschaftsgebiet betreffen. Der Beitrag
berichtet über die
 forschungsorganisatorischen Techniken, mit
denen die als Fallstudien präsentierten
Forschungen bis heute ergebnisvoll
durchgeführt werden konnten. Zur Bewahrung
der Erfolge der Forschungen ist es taktisch
grundlegend, Buchgeschichte als
Hilfswissenschaft jener Wissenschaften
annehmen zu lassen, die Forschungs- und
Ausbildungsinfrastruktur besitzen. So existiert
 z.B. die geschichtliche Forschung der
Lesematerialien in Szeged im “Mondhof
literaturgeschichtlicher Forschung und
Ausbildung. Die buchgeschichtlichen
Untersuchungen im weitesten Sinne sind
einerseits in Einheit mit kulturhistorischen
Forschungen durchzuführen, andererseits soll
die Kultivierung ihrer einzigen Disziplinen
(Bibliographien, Druckgeschichte,
 Bibliotheksgeschichte, Besitzerforschung
uswr) koordiniert werden, und die Ergebnisse
sollen als Teil der Bibliotheksarbeit und ein
wichtiges Element der ortsgeschichtlichen
Forschungen veröffentlicht werden.
Frühneuzeitliches Ungarn bedeutet praktisch
das Karpatenbecken, deshalb ist die
Zusammenarbeit mit rumänischen,
slowakischen, kroatischen und
 österreichischen Forschern und die
gemeinsame Teilnahme an europäischen
Forschungsprogrammen sehr wichtig. (S. 23-
29) 8 Könyvtári Figyelő 6. (42.) 1996/1.
Vorschlag zur Umgestaltung des ungarischen
Bibliothekssystems und zur Rationalisierung
der Kostenwirtschaft ZSIDAI József Das
ungarische Bibliothekssystem benötigt
Umgestaltung. Die Ursachen dafür sind die
folgenden: 1) die Bibliotheksstruktur stagniert
seit 40 Jahren, 2) wegen finanziellen
Schwierigkeiten können die Bibliotheken nicht
wirksam arbeiten. Die Lösung liegt in der
rationellen Wirtschaft, in Sparsamkeit, in der
besseren Benutzung der Kraftquellen, in der
Umgruppierung. Die Summe von ca. eine
Milliarde Forint ist aus eigenen Quellen zu
entnehmen, und sie ist auf die Entwicklung
anderer Bibliotheksgebiete zu wenden. Der
Verfasser empfiehlt die Schliessung von fünf
grossen Spezialbibliotheken mit nationalen
Aufgaben (auf den Gebieten der Technik,
Landwirtschaft, Medizin, Pädagogik und
ausländischen Literatur), und die
Umwandlung der Komitatsbibliotheken in
Stadtbibliotheken. Die dadurch gewonnenen
Summen sollten dem Bibliothekswesen
 zurückgegeben werden. Der Verfasser
überblickt die Tätigkeit der
Spezialbibliotheken, deren Schliessung er
empfiehlt, und behauptet, dass ihre Aufgaben
von den Universitätsbibliotheken der
betroffenen Fachgebiete übernommen
werden können. Im weiteren äussern die
Leiter der betroffenen Bibliotheken ihre
Meinung über den Vorschlag. Sie alle
bemängeln, dass József Zsidai ihre Tätigkeit
bewertet, ohne sie besucht zu haben, ohne
Kenntnis ihrer wirklichen Lage, Tätigkeit,
wirtschaftlichen Indizen - aufgrund
Vermutungen. Er betrachtet die Mehrkosten
der Schliessung, Umorganisation, die
Raumprobleme der Universitätsbibliotheken
usw. nicht. Die Bibliotheksleiter widerlegen
auch, dass das gewonnene Geld - das sich
unter verschiedenen Ministerien verteilt - dem
Bibliothekswesen zurückgegeben werden
konnte, insbesondere für Zwecke der
Entwicklung von Universitäts- und
Stadtbibliotheken. (S. 30-43) Ausblick BERKE
Barnabásné: Die 23. internationale ISBN-
Beratung. Bericht Uber die Benutzung von
ISBN in Ungarn und im Ausland. (S. 81-85)
ARMSTRONG, J.C. - MEDEWAR, K.:
 Untersuchungen zur Qualität der im
Vereinigten Königreich benutzten
Datenbanken. Investigation into the quality of
databases in general use in the UK.
(Zusammenf.: Drótos László) (S. 86-95) Die
Verwendung von SGML im Verlagswesen.
Applying SGML to publishing process (Übers.:
Zsadon Béla) (S. 96-98) „Bibliothek zu
vermieten!” Literaturbericht M. FÜLÖP Géza
 (S. 99-103) Buchbesprechungen Die
Gemeinschaftsinformation. MATTHEW,
Howard: Community Information. A manual
for beginners. (Réz.: M. Fülöp Géza) (S. 105-
106) Man soll damit schon in der Kindheit
beginnen! ROGERS, Rock: Teaching
information skills. (Rez.: M. Fülöp Géza) (S.
107-108) Wie gross ist die Summe zur
Bucherwerbung pro Einwohner in den
 englischen Bibliotheken? Public libraries and
their book funds. A report from the National
Book Committee. (Rez.: Szabó Eszter) (S.
108-110) fiús ausländischen Zeitschriften
Könyvtári Figyelő 6. (42.) 1996/1. 9 Tíz éve új
házában a száztíz éves könyvtár Tóth Béla Az
árvízi katasztrófa híre hallatára Somogyi
Károly esztergomi kanonok Szegednek
ajándékozta nagy értékű könyvtárát. Ám,
abban az időben ajándékozni sem volt könnyű
misszió. A szegedi szerencsétlenség hírére
világszerte megnyíltak a szívek, erszények,
raktárak, a belőlük fakadó anyagi javak
kéretlenül áradtak a város megsegítésére.
Eszkimóföldről mécsesbe való fókazsír, a
balkániaktól szárított hús, dalladzó evező a
finnektől és száz más, a város
megmaradásához fontosnak vélt használati
eszköz és élelem. Száz felől. Somogyi Károly
kéretlenül nem küldhette ide 43 000 kötetnél
is gazdagabb könyvtárát, tegyétek, ahová
akarjátok! Az annyi lett volna, mint élő elevent
szántszándékkal a vízbe veszejteni.
Kérelmező levelet írt a város podesztájának, a
művelt öreg, bölcs Pálfy Ferencnek, hogy
fogadja örök ajándékul Szegednek szánt
könyvtárát. Pálfy nem is válaszolt. Ivóvízért,
kórházakért, hetvenezer hajléktalan feje fölé
való tetőért fájt a feje. A második Somogyi
levélre sem válaszolt. Akkor a főpap, rokoni
segédlettel Szegedre toppant, Tisza Lajos
királyi biztossal bekopogtatott a
polgármesterhez, akit a többi között ezzel
kapacitált: „Hamburgot és Liverpoolt nem
csupán népe végtelen szorgalma, de egynek
egynek tíznél is több nagy könyvtára tette
 naggyá, s az abban folyó csöndes, áhítatos,
eredményes munka!" Természetesen, tán
Tisza Lajos szótlan pressziójára, a város
elfogadta Somogyi ajándékát, s a reáliskola
földszinti hat szobájában rendezte be a
könyvtárt, amit a király jelenlétében nyitottak
meg és adtak át Szeged
olvasóközönségének. Nagyon bojtos kosztra
fogták. Reizner János, városi főjegyzőségből
 kiútált igazgató könyvtáros, egy sima
könyvtárnok, meg egy szolga serénykedett az
intézményben. Ám a könyvtár működése első
évében, 1893-94-ben 3437 helyben olvasójuk
5173 művet használt. De nem tanyázott tíz
évig sem a Reálban, amikor a Kúria
odatelepült, s nem tudott egy tető alatt
maradni a könyvtárral. A Sóhordó utcában
lévő Fodor ügyvéd lakóházába került
 albérlőnek. Amikor az ügyvédnek kellett a
lakás, a Somogyi könyvtár szekere rúdja neki
volt fordítva a sópajtáknak. Azok éppen
üresen kongtak. Jobb érzésű, betű- és
könyvszerető szegedi polgárok a könyvtár
védelmére keltek. Nem kiaKönyvtári Figyelő
6. (42.) 1996/1. 11 Tóth Béla báltak szájtépő
politikusok módjára bele a vakvilágba, hanem
ismerve városuk hiúságát, eme szarvánál
fogták, mondván, ha nem épít a kommunitás
a milléniumra könyvtárának és múzeumának
méltó hajlékot, sokáig nézegetheti magát a
Tisza tükrében! Szeged, ha tehette - nem épp
alap nélkül valahányszor kivágta a rezet.
Rezet kivágni, fényes, csillogó eredmény. A
Tisza partra, a vár helyére fínum-fánumos
házat terveztetett. Amelyik ki is süt az
eklektikus paloták sorából, de nem is
 idegenkedik tőlük. Közel az ezredforduló,
nyüzsgés a házon. Nézték a szegediek. - Mi
lösz a, minek a? Köll-e a? Tömörkény István
mint fiatal újságíró is nézegette a házat, akkor
még nem is sejtette, hogy néhány kis év
utántól haláláig lesz annak szorgos munkása,
regnálója. De építés közben ő is azt írta, hogy
lovarda, hogy hodály, hogy dohánypajta,
birkasopa, s hasonló aranyos jelzőkkel illette.
 Reizner, ahogy beleköltöztek a házba, már
alkalmatlannak minősítette, hogy fűthetetlen,
huzatos, nagy légterű kulissza a Kultúrpalota.
Tömörkény haláláig benne dolgozott, ám a
maga szelídségével minden évi jelentésében
fölpanaszolta a palota hibáit és a raktári
helyek szűkösségét. Móra már nem csak évi
jelentéseiben jajgatja föl az egyszerűen
kibírhatatlannak tűnő helyhiányt, de ő
 kiteregeti a sajtó nyilvánosságával a Szegedi
Naplóban, a Világ és a Magyar Hírlap
hasábjain. Válaszul még csak fügét sem
mutattak neki a város illetékesei. 1953-ban a
hetvenévesen ifjonti könyvtár épületének a két
szárnyán bővítést kapott, akár a múzeum. Ám
csak olvasótermét tudta használatba venni,
mert a raktárnak szánt része
beállványozására közel húsz évig nem volt
 pénze. Ezek ellenére az élő könyvtár
takaréklángon is fejlődik, terebélyesedik.
Polca nem lévén, a városi hivatalok lecserélt
irattári bútorainak roncsolt deszkáiból, a
beépített raktárak járó rácsaira szerelték
asztalos vonzalmú könyvtárosok az 1000 fm-
ig menő polcozatokat. E sorok írója se
dicséretek, se panaszok leltárkönyvének
vezetésére nem vállalkozik, csak a jelenséget
 mondja, netán mások okulására, s mert
eltitkolni is vétek lenne. S a mondott
szorongató helyhiányon a kultúra fitogtatására
sokat adó mindenkori hatalom semmit sem
könnyített volna, ha a történelem nem kezdi
taposni a felelősök sarkát. Mármint a megyei
„hajjaköndtökét”. Próbálkozott az oldalra
kitérni, magyarázni, eltussolni, ahogy szokta a
neki nem tetsző ügyeket, de nem úszhatta
 meg, hogy kulturális célzatú beruházásra sor
ne kerüljön. Kis múlhatatlan kerülővel, de
visszaérve: a török utáni földbirtokos
főispánok legtöbbje nem akart a szabad királyi
város címere alól megyét kormányozni, mert a
subaszagú várost egyszerű emberek
irányították egy valamire való főnemes nélkül,
de meg kényelmetlen is otthoni kastélyaikból
kocsin rázatva magukat idefáradozni. Ezért
 volt megyei főváros Mindszent, Szentes,
Szegvár. Szeged ennek előtte soha. Még
Vásárhely is, amikor Titótól féltődött a félteni
való. Amikor az új „Turáni átok” múladozott,
épült a megyei tanács székháza. Beleköltözött
teljes hatalmi súlyával és létszámával a
megye. Közel négyszáz a szobaajtója. De a
megyei könyvtárat kint hagyták Vásárhelyen.
Az ország könyvtárügyéért buzgólkodók
számonkérték. Na, akkor kijelölődött három
szoba a megyeházán, ráírták: Megyei
Könyvtári Központ. Amikor ezt meglátták
Kondor Istvánná, Futala Tibor, meg Sallai
István főkönyvtárosok, hát nem vették jó
néven, mi több csúfolódásnak, a kultúra, a
könyvtárügy meggyalázásának tartották.
Joggal. Adta-teremtézésüket nem hallottam,
nem tudom, kinek adresszálták, de elvárták,
hogy a megyei könyvtári hálózat ellátását se
kockafejű bürokraták igazítsák, hanem élő,
eleven könyvtárak gyakorló könyvtárosai! Ó,
nem szaladtak bánatukban a Tiszának az
itteniek. Megkérdezték az Egyetemi
Könyvtárat, lenne-é megyei könyvtári
központ? Mert az jobban illett volna a
megyeiek gomblyukába. De a tudományos
könyvtár nemet intett. Maradt a rongyos
 közművelődési sarzsiban járó Somogyi-
könyvtár. Akkor a megye hozzávágta a
föladatot. De nem adott hozzá csak két
gémkapoccsal összefogott, lehajszolt
gépkocsit, idelökte tizenegynéhány nem
szeretett emberét, köztük könyvtárosokat, és
12 területi könyvtára gondját, baját. Pénzt,
csak éppen akkori áron számolható benzinre
valót. Föltételeket semmit. Egy széket se,
ahová megyei könyvtári ügyben leülhetnek az
emberek. Se az Isten, se más rajta kívül
panasznak ne vegye, nekünk el kellett volna
szaladnunk akkor a Somogyiból. A megye
hajaszála ettől nem fehéredett. 12 Könyvtári
Figyelő 6. (42.) 1996/1. Tíz éve új házában a
száztíz éves könyvtár A múzeum is akkor
kapta a megyei föladatokat. Két nagy
térigényű növény nem fér egy százéves
 cserépben. Országnagyok látták helyzetünk
tarthatatlanságát. „Tervezzetek könyvtárat!”
Öt éven át ment a tervezgetős tili-toli, mire
egy projektum elfogadódott. Végül, megépült
a Somogyi-könyvtár és Levéltár palotájának
az egyharmada. De ez is tízszer akkora, mint
amiből kiköltöztünk. Naívság volna azt hinni,
hogy tízszeresére nőtt az olvasók száma, a
forgalma. De beköltöztek a szükségből olajos
 barakkokban, elhagyott tanyai iskolákban
lappangó, Isten-őrizte állományrészein(k,
idegen nyelvű folyóiratok ezer méterei, az
olvasóterek a kor kívánalmainak megfelelően
alakultak. Itt helye teremtődött a könyvtárközi
kölcsönzésnek, amiről a régi helyen úgy
hallottunk, mint az egyszeri katona a kávéról.
Itt több ezer kérés fordul meg a a
kölcsönzősök kezén vice-versa, aminek a mi
 részünkről könyvállományunk foghíjassága
miatt átlag 35- 40%-át tudjuk teljesíteni. Nem
pótolja, de vigasztalja a könyvtárost, hogy
kiépített számítógépes rendszer van a keze
ügyében, amivel eléri Londont, s a
tengerentúlt, ha a szükség ezt parancsolja.
Zenei részlege minden követelményt kielégít
a klasszikusoktól, kottatárával a modern
jejéig. Helytörténeti gyűjteményének
 gazdagságát e témában munkálkodó tudós,
vagy dolgozatát író tanuló csak a maga
számára nagy hátránnyal kerülheti meg.
Összgyűjteményünk, valamint a könyvtárosok
maximális tudása, szolgálatkészsége révén, a
város a Somogyi-könyvtárra bízta a mai
kornak megfelelő 4 kötetes monográfiájának
kidajkálását, valamint a város körüli öt
községnek, eddig soha nem létező
 monográfiájának kiműhelyelését. Ez a
könyvtár teljesítőképességének, sokirányú
hasznosságának, ütőképességének a jele.
Amellett számtalan sorozat, periodika készül
és jelenik meg a könyvtár gondozásában.
Személyi és szakbibliográfiák, a néprajzon át
a könyvtárhistóriákig. Városunk szülötte, jó
Vasváry Ödön bátyánk amerikai
magyarságtörténeti gyűjteményét a Somogyi
 Könyvtárra hagyományozta. Látogatottsága
nem tömeges, munkája minőségi, napra kész,
nélkülözhetetlen. A közforgalmunk a 200 000-
es város 17-21 %- át olvasójának tudja, a 25-
ig számolható kerületi fiókkönyvtáraival
egyetemben. Kötészete a könyvtár igényére,
a könyvtár falai között nőtt föl. Tudja a széria
munkát, de jól felszerszámozott műhelyében
a jól képzett restaurátorok avatott kézzel
nyúlnak istápolásra váró könyvkincseinkhez.
Az intézmény irányítását néhány itt
teremtődött ügyelő, gondos végzi. Vigyázó
figyelmüket egy elhajítani való görbe szög el
nem kerüli. A központ kölcsönzősei 1000
kérdőívvel megszondáztatták a
törzsoivasóinkat némely jeles kérdésekben,
mint pl. elégedettség, hiányosság,
szolgálatkészség, gazdagodási lehetőség,
 légkör, érdemesség, javítani valók. Általában
elégedettek az olvasók, ám ők is, mi is tudjuk,
hogy messzi vagyunk a jóléti társadalmak
könyvtári fejlettségi fokától. Mi még most is a
puszta megmaradásunkért kapaszkodunk.
Most fújjuk a koldusindulót, amikor az ország
kétharmada kilincsel az egyharmadánál, meg
a másik koldusnál. Valósággal a tanulsága
elevenedik meg jelenünkben. A koldus teszi le
 az utolsó hiányzó garast a boldoguláshoz. A
fönntartók anyagi forrásainak megcsappanása
ösztönöz bennünket a kéregetésre. Pedig mi
még nem is panaszkodhatunk az
önkormányzatiakra. Szavunkat ha nem is
lesik, hallatlanná sem teszik. Figyelnek és
oszlatják gondjainkat. Hanem egyre növekvő
számláinkat nem győzik fizetni. 10 éves
korukra már modern gépeink elköszönnek a
szolgálatból, újítani nincs pénzünk. Az épület
páratartalmát szabályozó gépek elpusztultak,
utána pusztul a könyvállomány. Föl nem
győznénk sorolni a költségeket. Pedig semmi
luxus. A puszta lét és megmaradás. Jól
tudjuk, könyvtárunk életében voltak nagyon
aszályos évek. Móra megérte a
világgazdasági válságot. Nem tudott könyvet,
újságot, folyóiratot venni.
 Szabadkőmívesekből, egyházi emberekből,
pénzesebb, kultúra-szerető polgárokból olyan
Könyvtárbarátok Egyesületét verbuvált, amely
az aszályos években összepörsölyözött
annyit, amiből a legfontosabb periodikákat,
legalapvetőbb munkákat megvásárolhatták,
így átvészelve a nehéz gazdasági bajokban
vergődő éveket. Mi is fújjuk a koldusindulót,
mert apad az olvasói létszám az apadó
könyvállomány nyomán. Könyvtári Figyelő 6.
(42.) 1996/1. 13 Tóth Béla Fiókok
elnéptelenednek, nem talál olvasnivalót
bennük a mindent olvasó szegedi. Ezek rossz
jelek. A törzsállomány is csak az
egypéldányos rendszer szerint gyarapszik.
Nem futja többre. Takarék láng. Mindig jobb,
mint a nulla láng. Koldulunk, hogy gyűjtésünk
nyomán a túlélés elemi föltételeit biztosítsuk.
 A magyar kultúra végvárai a közművelődési
könyvtár és az alapfokú oktatás. A szegedi
Somogyi-könyvtár 14 Könyvtári Figyelő 6.
(42.) 1996/1. Somogyi Károly gyűjteménye a
szegedi Somogyi-könyvtárban Nagy Erzsébet
1880. április 26-án ajánlotta fel könyvtárát
Szeged városának Somogyi Károly
esztergomi kanonok. Az alföldi várost az egy
évvel korábban szinte teljesen elpusztító árvíz
 után hazai összefogással és nemzetközi
segítséggel erőteljes lendülettel kezdték
újjáépíteni. A város modern arculatát is ekkor
alakították ki. Somogyi felajánlásával az
„Alföld fővárosának” szellemi újjáépítését
alapozta meg. Előrelátóan gondolt arra is,
hogy Szegeden hamarosan
tudományegyetem létesül, s az ő
rendszerezett, 43 701 kötetes gyűjteménye
 alapját képezheti majd az egyetem
működésének is. Felajánlásában leszögezte,
hogy a könyvtár Szeged város örök és
elidegeníthetetlen tulajdonát képezi, feladata
„a nemzeties irányú közművelődést és
tudományosságot az ország nagy terjedelmű
déli vidékén terjeszteni”. A közművelődés és a
tudományosság együttes szolgálatát
fogalmazta meg az 1881. február 15-én kelt
 Alapítványi oklevél is. Az alapító Somogyi
Károly (1811-1888) a múlt század közepének
szellemi, egyházi-irodalmi életében jelentős
szerepet töltött be. Kiadója és szerkesztője
volt a Religio és Nevelés című folyóiratnak; a
magyar nyelvű egyházi irodalom
kialakításáért, valamint a valláserkölcsi
nevelés hatékonysága érdekében nemzeti
nyelvű olvasmányok megírására ösztönözte
paptársait, s írásaikat közölte a Religióban.
Alapító tagja, igazgatója, alelnöke volt a
Szent-lstván-Társulatnak, amelynek kiadói
irányvonalát hosszú időn át Somogyi
elképzelése határozta meg. Tudományos
tevékenységet is folytatott, a pesti egyetem
hittudományi karán doktorált, itt oktatott is,
majd az egyetem ‘bekebelezett tudora’
(címzetes tanára) lett. 1859-ben tartotta
székfoglaló előadását ( A bölcsészet lényege-
és feról címmel) a Magyar Tudományos
Akadémián, amelynek révén a II. Filozófiai
Osztály tagja lett. Izgalmas és szinte teljesen
ismeretlen az a szerep, amit 1848 márciusa
után, a forradalom és szabadságharc alatt
töltött be. Ebben az időszak^ ban ugyanis
nyomdatulajdonos volt Somogyi. Vácott a
forradalmi napok összes nyomtatványa az ő
nyomdájában készült. A híressé vált, radikális
szellemű újság, a Marczius tizenötödike
ugyancsak az ő pesti nyomdájá